Diszkalkulia
A tanulási zavar egyik formája a diszkalkulia, vagyis a számolási zavar. Tanköteles korosztálynál előfordulását 5-6%-ra becsülik a szakemberek. Maga a szó görög eredetű, a disz a funkció zavarára, a kalkulia pedig a számolásra utal.
A számolási nehézségről az első tanulmány 1908-ban jelent meg. Magyarországon ezzel a problémával a század elején Ranschburg Jenő kezdett foglalkozni. Megállapította, hogy a diszkalkulia nem jelenti az értelmi fejlődés zavarát. Sőt, a számolási zavarral küzdők kreativitása, írás-, nyelvkészsége igen kimagasló lehet.
A diszkalkulia nem hirtelen, meglepetésszerűen alakul ki, az első jelek már 6 éves kor körül megfigyelhetők. A szülő azt tapasztalja, hogy gyermeke nem tud, vagy csak hibásan képes számlálni, nem érzi a mennyiségek közti különbségeket: nem tudja, mennyi a 3, az 5. Kisiskolás korban sok a hiba a megoldásokban, a gyerek lassan írja a leckét. Kedvetlen, hosszú unszolásra kezd neki a házi feladatnak vagy éppen dühös, agresszív lesz.
A diszkalkulia tünetei:
- rosszul tájékozódnak térben, összekeverik a lent-fönt, előtt-mögött, jobbra-balra helymeghatározásokat;
- rosszul tájékozódnak időben, gondot jelent a tegnap, ma, holnap... időmeghatározás;
- beszédproblémával küzdhetnek, nehezen fejezik ki magukat és nehezen is értik meg a mások által mondottakat;
- figyelmük szétszórt, rövid ideig képesek csak egy dologra koncentrálni;
- emlékezetük gyenge, főleg a rövid távú, úgynevezett munkamemóriájuk. Emiatt egyszerű
- műveletsorokat is hibásan oldanak meg (pl.: 35*4 ahol először meg kell jegyezniük a 30*4-et, majd hozzáadni a 4*5-öt);
- számlálásnál gyakran felcserélnek, kihagynak számokat;
- számfogalmuk gyenge;
- a számok alakját és jelentését nem tudják azonosítani (nem érzékelik, hogy pl. mennyi lehet 5 kg, 100 Ft), ugyanezen okból a kisebb, nagyobb relációkat sem értik;
- a számjegyekhez nem tudják hozzárendelni a megfelelő mennyiséget;
- nehezen értik meg a különböző számtani műveleteket;
- összekeverik, helytelenül alkalmazzák a matematikai jeleket;
- nem értik a szabályokat;
- nem jönnek rá a számsorozatok logikájára, ezért azt folytatni sem tudják.
A diszkalkulia terápiája lassú, apró lépésekben történik. A szemléltetés elengedhetetlen. A mindennapi beszélgetésekben is érdemes burkoltan a matematikai fogalmakat gyakorolni. (PL.: vásárláskor: hol vásároltál, hogy kell a boltba jutni, mennyibe kerül az, amit vettél; utazáskor: merre menjünk, messze van-e a célpont, mit láthatunk az úti cél előtt...).
Ha számlálunk, igyekezzünk a mennyiségeket megmutatni, például tegyünk ki annyi babot, rajzoljunk annyi labdát..., beszéljük meg, melyik több, melyik kevesebb a másiknál.
A számok bontásánál csak akkor menjünk a következő számra, ha már mindenféleképpen tudjuk bontani az előzőt. (Pl.: a 3=0+3; 1+2; 2+1; 3+0 ha ez tökéletesen megy, akkor gyakoroljuk a 4-t bontani). Ez csak néhány példa a gyakorlásra.
Ha észleljük a gyermeknél a számolási zavart, forduljunk minél előbb szakemberhez.